Három ponttal beljebb, de nincs bajnokavatás

A megye II. Kelet-Magyarország csoportjának 26. fordulójában az 1997-es kupamenetelésünk utolsó aktív játékosával, Szabó Istvánnal felálló Mérk csapatát fogadtuk. Egész héten ment a matek, hogy hogyan lehetnénk már ma, hazai pályán bajnokok, amelynek egyik feltétele a három pont itthon tartása volt. Noha nem volt róla információnk, de később kiderült, hogy a szünetben még úgy álltak az eredmények, hogy bebiztosítjuk a bajnoki címet, de a második félidőben Kölcse a maga javára fordította a Tisztaberek elleni összecsapást, és mivel Beregdaróc legyőzte Nyírmeggyest, így az elsőséget már csak Kölcse veheti el tőlünk, de erről inkább később…
Még ki sem mondták a csapatok, hogy éljen, éljen, máris a vendégek kapujában táncolt a labda, Lengyel Marci 51. másodpercben eleresztett lövése nyomán. A gyors gól talán túlságosan is megnyugtatott bennünket, mert sorra könnyelműsködtük el a helyzeteinket, és csak Szegedi Gergőnek köszönhettük, hogy az ellenfél nem egyenlített ki. Az első félidő hajrájára aztán ismét megráztuk magunkat, a 33. percben Rigó Attila, egy percre rá Katona Pali volt eredményes, és valami azt súgta, hogy ezúttal nem lesz fordítás 3-0-ról.
A második játékrész hasonlóan kezdődött az első félidőhöz, ezúttal Bodó Ricsi talált be a nálunk is megfordult Gergely Pista (Pepszi) kapujába. Tíz perc sem telt el, amikor Katona Pali ötre növelte a különbséget. Az elfáradó ellenféllel szemben sorra alakítottuk ki a helyzeteket és sorra is hagytuk ki azokat. A hajrához közeledve azonban ismét kétszer villantunk, előbb Katona, majd Lengyel volt eredményes, és a végén a vendégek is megszerezték a becsületgólt (7-1).
A győzelemmel tehát eldőlt, hogy a hátralévő négy mérkőzésen egy pont is elég a bajnoki címhez, de a csapatot az is motiválja, hogy veretlenül zárja a bajnokságot. Ifistáink 4-2-re nyerték a rangadót, és a vesztett pontok tekintetében hét egység az előnyük a másodikkal szemben. Jövő szombaton Beregdarócra látogatunk.